Peer-kódex

Az elkészítés helye
Az elkészítés ideje	16. század első negyede
A nyelvemlék anyaga	papír
Levélszám	185 levél
Méret	138–141×102–104 mm
Őrzőhely	Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Magyarország)
Jelzet	MNy 12
Egyéb	– gótikus könyvírás, valamint bastarda és kurzív írás – 19. századi vörösesbarna egészbőr kötés –
Digitalizált változat	Magyar Elektronikus Könyvtár
Digitalizálás helye, ideje	Országos Széchényi Könyvtár

Leírás

A kötet elején, a 19. században belekerült lapok egyikén Mátray Gábor bejegyzése olvasható: „E’ kézirat 1787-ben Peer Jakab piarista áldozár ’s Pozsonban a’ történelem tanáraé volt. Holta után Jankowich Miklós vette-meg, kinek gyüjteményéből 1852-ki Január 20-kán hozatott-át a’ Széchényi országos könyvtárba, ’s itt ujonan beköttetett, megtartatván minden lap a’ régi kötésből, mellyen valamelly érdeket gerjeszthető iromány volt olvasható…”. Azaz a kódex nevét egykori tulajdonosáról kapta, akihez a szerzetesrendek feloszlatása után, könyvtáraik felszámolásakor juthatott valamilyen módon. Korábbi sorsáról biztosat nem tudunk. Szent Elek és Remete Szent Pál legendáin kívül vegyes imádságokat, énekeket tartalmaz, így többek között a
Szent László-éneket, Apáti Ferenc cantilenáját és Vásárhelyi András Mária-énekét.
Egykor a kódex részét képezte a Peer-kódex töredéke csízióval és imádságokkal (OSZK, MNy 13) elnevezésű, 12 levelet magába foglaló töredék is. A kódexről a 19. században készült kéziratos másolatok segítségével megállapítható, hogy a két részt 1852, a köteteknek a Nemzeti Múzeumba való kerülése előtt választották szét. Akkor, amikor a tulajdonos Jankovich Miklós volt, akit valószínűleg az vezérelt, hogy kódexgyűjteménye a két rész különkötésével szám szerint gyarapodott.
A kódex eredetileg egy ember személyes használatára, nem pedig kolostori célokra készült. Ezt a méretén kívül a tartalma is bizonyítja. A két legendát változatos tematikájú, hosszabb-rövidebb – a kor latin nyelvű gyűjteményeiből származó – imádságok követik a Szűz Máriáról való imádságfüzérektől kezdve a nyíl és tőr ellen valón át egészen a Döghalálról való imádságig. Ezek részben a babonás népi vallásosság nyomait mutatják, azonban néhány ima antik, görög eredetű, ezeket talizmánként használták.
Az imákban több alkalommal fordul elő a Simon név. Ez az alapja annak a vélekedésnek, hogy a könyvet talán Csepelyi Simon számára készítették, aki birtokadományozója volt a vázsonyi pálosoknak.
A kötetet tartalma, külső jegyei alapján is többen a kiváló scriptoriummal és festőműhellyel rendelkező nagyvázsonyi pálosok munkájának tartották, de az emellett felsorakoztatható bizonyítékok nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy ez egyértelműen kijelenthető legyen. A pálos eredet mellett szóló érveket Révai Miklós gyűjtötte össze először: a kötet jellegében (méret, az írás típusa, rendeltetés) besorolható a biztosan pálos Czech-kódex és Festetics-kódex mellé, párhuzamos helyeket is találunk bennük. A Peer-kódex tartalmazza Remete Szent Pál nagylegendáját, mely terjedelmében, részletességében teljesebb az egyéb kódexekben található változatoknál (Érdy-kódex, Debreceni kódex). Horváth Cyrill a keletkezés idejéhez is újabb adatot szolgáltat, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a scriptor megadja Remete Szent Pál sírjának pontos helyét, mely akkor a budai Szent Lőrinc kolostorban volt. Az alapszövegnek eszerint 1526 előtt kellett születnie, mivel ebben az évben dúlták fel a törökök a budai pálos kolostort. A pálos eredet ellen szól viszont a kódexben olvasható Vásárhelyi-kantiléna és a kötetben található kották. Valószínűsíthető, hogy a könyv jelentős részét kitevő első és második kéz írása és a későbbi részek nem egy időben és nem egy helyt készültek, azaz a könyvben található üres leveleket később írták be.
A kódex kilenc kezének helyesírása különböző, a keverék és a mellékjeles típus a leginkább jellemző.

SZÖVEGKIADÁS

SZAKBIBLIOGRÁFIA